Részlet A bátyáim és én (Broere) c. könyvből, 53-55. o., Uitgeverij Querido, Amsterdam, 2010
A király nálunk járt
A király nálunk járt.* Ugyan nem tudott túl sokáig maradni, mert a királyné az autóban várt rá, de üdvözletét küldte és még sok boldog születésnapot kívánt.
— Még énekelt is nekem? — kérdeztem felülve az ágyamban.
— Hát… ööö… igen — válaszolták a testvéreim.
— Hát… ööö… nem — válaszolt rögtön apám.
— Hát nemigen, tulajdonképpen nem — mondta anyám. — Sajnos nem ért rá, de egyébként biztosan énekelt volna.
— Persze, franciául — vágta rá az egyik bátyám. — Mert az megy neki jobban, hallani rajta.
A testvéreim és a szüleink egyből rázendítettek franciául, a királyt próbálták utánozni. Egyre csak közeledtek az ágyam köré és nyomasztóan fölém tornyosultak.
— Boldog születésnapot! — kiáltották végül, szintén a királyi kiejtéssel, aztán a nagy ujjongás közben felkaptak a matracomról és a levegőbe repítettek, és még egyszer, meg még egyszer. Összesen hétszer. Annak azért örültem, hogy nem nyolc éves lettem.
Aztán hagyták, hogy kifújjam magam egy kicsit.
Ahogy levegőhöz jutottam, akkor jutott el az agyamig, hogy a király tényleg átjött hozzánk.
— Ezt nem hiszem el — hüledeztem.
— Igen, hihetetlen — ámultak a testvéreim, még mindig a királyt utánozva.
— És látott engem?
— Hát persze — mondta apám. — És nagyon elégedett volt. Ezt ő maga mondta, itt ebben a házban. Hihetetlenül büszke vagyok — és ezt az utóbbit úgy mondta, mintha maga a király mondta volna.
A testvéreim és anyám széles mosollyal mesélték, hogy a király, látva, hogy még növésben vagyok, semmiképp sem akart felkelteni.
— Büszkék vagyunk, hogy ő a keresztapád — mondták a testvéreim és kissé üveges tekintettel meredtek rám, mintha valamit elhallgattak volna előlem, valamit, amitől úrrá lett rajtuk a sárga irigység. Tekintetük a szemük sarkába vándorolt, az ágy vége, majd a szüleink irányába.
— Esetleg van még valami? — kérdeztem.
— Igen — mondták a testvéreim.
— Ez — folytatta apám. És háta mögül előhúzta a kezét. Egy bőrborítású, arany záras ládikát nyújtott át nekem. A királytól volt, ezt mondaniuk sem kellett.
— Tőle — mondtam, és az ölembe vettem a dobozkát.
— Most már elég érett vagy az ajándékához — mondta anyám. — Beteheted a saját szekrényedbe, a tiéd. Egyenesen Őfelségétől, csakis neked.
A testvéreimet a vágyakozás érzése fogta el. Behúzták a nyakukat, de amikor a ládika nyikorogva kinyílt, ismét kinyújtották és a ládikával együtt nyikorogtak.
— Hihetetlen — ámultak, megint „királyi kiejtéssel”.
Őfelsége a saját szekrényéből adott nekem valamit. A dobozkában fehér szatén párnán egy ezüstkanál és egy ezüst külsejű, arany belsejű serleg díszelgett. A kanálba és a serlegbe a király nevének kezdőbetűje volt belekarcolva egy koronával a tetején
— Ó! — csodálkoztam.
— Csak nem?! — bámultak a testvéreim. — Az ott, a palota egy ékessége. A király külön neked gravíroztatta az ezüstbe a neved kezdőbetűjét, nézd csak milyen szép cirkalmas betű és nézd már, még egy korona is van fölötte. Csaknem herceget csinált belőled.
— Csitt-csitt — szól rájuk anyám. — Ne túlozzatok!
— Vagy ezt mégsem mondta a király? — kérdezték a testvéreim, miközben több mint feltűnően kacsintgattak apámékra.
— Nem, ezt nem mondta — válaszolta apám.
— Igen, hazudtunk — kuncogtak a testvéreim.
— Hihetetlen, ti hazudtatok — mondtam, de közben elnevettem magam, mert véletlenül már én is királyi kiejtéssel beszéltem.
Azután arról érdeklődtem, hogy milyen ruhát viselt a király és hogy mondott-e még rólam valamit, meg, hogy a királyné nem dudált-e türelmetlenül az autóból.
* Részlet Bart Moeyaert életrajzából
1964. június 9-én megszületik Omer Moeyaert és Riet Smessaert hetedik fia, Bart Boudewijn Peter. Reggel 7:40 van. Zsinórban a hetedik fiúgyermek.
Egy ajándék érkezik a királyi palotából. A különleges küldemény pedig nem más, mint egy arany serleg és egy arany kanál, amibe egy koronát és egy B betűt gravíroztak. Az viszont kérdéses, hogy a gravírozott B betű király nevének kezdőbetűje-e. Vagy talán B mint Bart?
A törvényben az áll, hogy a hetedik fiúgyermeknek automatikusan a király lesz a keresztapja. Az évfordulón ez okoz némi problémát. A hat báty keresztszülei ráérnek meglátogatni a gyerekeket, de őfelségének nincs túl sok ideje, így Boudewijn király csak ritkán tesz látogatást a hétköznapi embereknél.
Kelemen Ágnes fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése